Részletek
Keresztutak I. és II. kötet - Jonathan Franzen
Kétkötetes kiadás
INSTANT NEW YORK TIMES BESTSELLER
Az év legjobb könyvének választotta:
BookPage
Financial Times
Good Housekeeping
Kirkus Reviews
Oprah Daily
New Statesman
Newsweek
NPR
Publishers Weekly
TIME
Vulture
The Washington Post
Amazon
A chicagói Hildebrandt család keresztúthoz érkezett. A családapa, Russ - aki mellesleg lelkipásztor - kész rá, hogy kitörjön a házasságából, amelyet örömtelennek érez - hacsak nem előzi meg a kitörésben leleményes és labilis felesége, Marion. 1971-ben járunk, egy nappal szenteste előtt. Legidősebb fiuk, Clem hazajön az egyetemről - feltüzelte idealizmusa, és olyan döntést hozott, amelynek hallatán apja összeroppan. Húga, Becky régóta az egyik legnépszerűbb lány volt a gimnáziumban, de most az ellenkultúra kerítette hatalmába. Perry öccsüknek elege lett abból, hogy füvet kell árulnia ahhoz, hogy füvezhessen, és megfogadja: megjavul. A család minden egyes tagja szabadulni próbál valamitől, de ehhez a többieknek is lesz egy-két szava.
Jonathan Franzen korunk egyik legkiválóbb regényírója - mindig családregények szerzőjeként jellemzik, de valójában ez a könyve, a Keresztutak az első, amelyben tényleg mindvégig egy család története áll a középpontban.
A Keresztutak egy trilógia első könyve. A Minden mitológia kulcsa címet viselő regényfolyam három nemzedék életének foglalata, és egészen napjainkig eljutva jeleníti meg társadalmunkat, kultúránkat.
A trilógia első kötete önmagában is kerek egész, amely a Hildebrandt család életén keresztül mutatja be elmúlt ötven évünk politikai, szellemi és társadalmi mozgásait, és azok előzményeit.
Franzen könyvének karakterei egyszerre életteliek és mélyek - amit kezünkben tartunk, egy szédítően precíz és átfogó tabló.
„Franzen fontos értékeket tesz könyvei témájává, ebben az esetben a család, az önmagunk, az Isten és a haza iránt érzett felelősség kérdéskörét, miközben sikerül szereplői érzelmi világának mélyére hatolnia, és úgy mutatja be vágyaikat, kétségeiket, hogy az nyomban beszippantja az olvasót. Letehetetlenül izgalmas regény... olykor megterhelő, máskor váratlanul felemelő - egyszóval remekbe szabott.” - Kirkus
„Nagyszabású, mesteri kép az Egyesült Államokban az 1970-es évek elején lezajlott kulturális változásokról... Franzennek kivételes tehetsége van rá, hogy lebilincselő izgalmassággal ábrázolja a kényelmetlen emberi kapcsolatokat. Ellenállhatatlan.” - Publishers Weekly
A 21. század Kiadó ajánlója
Jonathan Franzennek van véleménye a politikáról, a gazdasági, társadalmi változásokról és a klímaváltozásról is – e véleményét pedig nem rejti véka alá: szereplői már azáltal kritikát fogalmaznak meg, hogy nemcsak saját érzelmi ketrecükben vergődnek, hanem a társadalmi struktúra széthulló és rosszul újraépülő börtönében.
Hibakereső regényeiben a diagnózis megfogalmazásában jelöli meg feladatát, ami azért hatalmas vállalás, mert manapság a társadalmi rendszerek nemhogy a tünetek kezeléséig, de sokszor a betegség felismeréséig sem jutnak el.
Legújabb regénye a hetvenes években játszódik, és szintén társadalmi betegségeket mutat be: a társadalom, a vallás, a házasság, a mentális egészség romlékonyságát, rothadását. A középpontban a Hildebrandt család tagjai állnak, melynek két legidősebb tagja, kvázi vezetője pont úgy viselkedik, mintha maguk is irányításra szorulnának. Mintha ők lennének a kamasz gyerekek, akik lázadni vágynak, és nem a kamasz gyerekeik, akik pedig álájtatosságba menekülnek. Mert mégis mit gondoljunk egy olyan apáról, férjről és egyházközségi vezetőről, akinek legnagyobb gondja az, hogy már nem fiatal, nem menő, és leginkább azon aggódik, hogy elveszíti „élét”: társadalmilag, lelkileg, kulturálisan, szexuálisan. Vagy mit gondoljunk egy feleségről és anyáról, akinek az életén átívelő hazugsága annyira megmérgezte a lelkét, hogy képtelen magát már emberileg és lelkileg is strukturálni? Minden energiája arra megy el ugyanis, hogy fenntartson egy hazugságon alapuló családot.
Ezzel az öreg meghunyászkodó generációval szemben lép fel a fiatalabbik. Az ifjak pedig könyörtelenül kitúrják az öregeket, akik kétségbeesetten akarnak fiatalabbnak tűnni: de igyekeztük nem más, mint az ősz hajúak bohóckodása.
A Keresztút nevű, fiatalok számára kitalált egyházi közösségi csoport, melynek alapja a konfrontáció, szinte az összes szereplőt új ösvényre löki, válaszút elé kényszeríti. A Keresztút nyíltan szókimondó, brutálisan őszinte ethosza szemben áll azzal a hipokrita léttel, amelyben a közösség tagjai, a családok élnek, és főként a Hildebrandt család él.
De a regény címe nem csak erre a közösségre utal: a kötet szereplői mindannyian kereszteződésbe kerültek, válaszúton vannak: komoly döntéseket kell meghozniuk. És persze az is kiderül, hogy sokszor a komoly döntések a legkomolytalanabbak.
Franzen legújabb regényében nyit a fiatalabb generáció felé: míg eddigi szereplői házasságukban vergődő felnőttek voltak, akiknek ugyan megismerhettük fiatalabbkori lényét, mégsem azon volt a hangsúly, ebben a kötetben a kamaszok és ifjak kegyetlensége kerül fókuszba. Olyanfajta kegyetlenség, mely ugyan az őszinteség látszatával kecsegtet, mégsem tudja meghaladni a szülők által kommunikációs nyelvként használt álszentséget. Nem meglepő hát, hogy a hazugság végül csak hazugságot képes szülni, sőt azon túlnőve bizonyos esetben ördögi manipulációt eredményez. Így tehát, még ha meg is oldódik egy-egy probléma a Hildebrandt család életében, az valójában lehet, hogy csak újabb poklok tornácára viszi őket.
Kérdés, merre indulnak majd a trilógia második részében.
„A Keresztutak mélyen emberi, humanista, hogy nagy szavakat használjunk, és ettől hatol olyan mélyre: Franzen kihúzza az emberi tudat mélyéről az oda rejtett dolgokat, de nem azért, hogy leleplezze azokat, hanem hogy együttérzést tanúsítson az irányukba. Ilyenek vagyunk – ennyit közöl velünk, és ez az a felismerés, ami naggyá teszi Franzent olyan sokak számára, akik a regényeit olvassák.” – HVG
Megrendelhető önálló kötetként, vagy kedvezményes csomagajánlatban.
